Nem tudom már...
Már lassan egy éve nem láttalak,
S még mindig te vagy, kire vágytalak.
Már lassan nem ismerem arcod térképét,
De ha a szemedre gondolok, ismerem mivoltod értékét.
Nem tudom már, hogy milyen a szőke hajad,
De tisztán emlékszem, hogy milyen szép az ajkad.
Én rád nézek, s a te szemed egyre csak bátorít,
Én megijedek, te csak bíztatsz; semmi sem tántorít.
Nem tudom már, hogy hol vagyok; egyáltalán ki vagyok,
Számomra te vagy az irány, nélküled apránként elfogyok.
Szemed ragyogása még mindig körberagyogja gondolataimat,
Bárcsak megszólaltam volna, s most nem fedné kétség napjaimat!
Lesz még nyár, harsogja szívem egy része; reménykedek,
Nem tudom már, hogy emlékszel-e rám, én csak epekedek.
Egy dolgot tudok: szeretnélek megtalálni, s meg is foglak.
(2011.február)
(2011.február)
