Fájdalom
Mikor szíved fáj, az enyém megszakad,
mikor arcodat könnyek lepik, tengerbe fullok.
Ahányszor azt mondod: "a sebem felszakad",
minden alkalommal fájdalommal halált halok.
Mikor azt érzed, hogy itt az út vége,
én azt mondom: ne állj meg!
Nem tudom szíved rejtett vágyait,
én csak teljesíteni akarom majd álmaid.
Persze az álmok jönnek-mennek,
de az érzelmek állandóak.
Ellenállni nem lehet ennek,
mozdulataid számomra irányadóak.
Ha átvehetném a terheid sokaságát,
én lennék a legboldogabb e világon.
Ha megszüntethetném lelked elhagyatottságát,
Boldogan kialtanám: szeretlek - fönnhangon.
Ahogy rád gondolok, a versem céltalanná válik,
felröppen egy gondolat, mihasztalan; eldobom.
Mert amikor kiejtem a neved, a hangom elbicsaklik,
hisz tudom, hogy nem lehetsz az enyém...
(2011.június)
(2011.június)
A ciklus utolsó verse holnap lesz publikálva...
