Egy névtelen ember versei

Fájdalom...

2011.06.28. 12:54 Animus92

Fájdalom

Mikor szíved fáj, az enyém megszakad,

mikor arcodat könnyek lepik, tengerbe fullok.

Ahányszor azt mondod: "a sebem felszakad",

minden alkalommal fájdalommal halált halok.

Mikor azt érzed, hogy itt az út vége,

én azt mondom: ne állj meg!

Nem tudom szíved rejtett vágyait,

én csak teljesíteni akarom majd álmaid.

Persze az álmok jönnek-mennek,

de az érzelmek állandóak.

Ellenállni nem lehet ennek,

mozdulataid számomra irányadóak.

Ha átvehetném a terheid sokaságát,

én lennék a legboldogabb e világon.

Ha megszüntethetném lelked elhagyatottságát,

Boldogan kialtanám: szeretlek - fönnhangon.

Ahogy rád gondolok, a versem céltalanná válik,

felröppen egy gondolat, mihasztalan; eldobom.

Mert amikor kiejtem a neved, a hangom elbicsaklik,

hisz tudom, hogy nem lehetsz az enyém...
(2011.június)

A ciklus utolsó verse holnap lesz publikálva...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Nem tudom már...

2011.06.28. 12:53 Animus92

Nem tudom már...

Már lassan egy éve nem láttalak,

S még mindig te vagy, kire vágytalak.

Már lassan nem ismerem arcod térképét,

De ha a szemedre gondolok, ismerem mivoltod értékét.

Nem tudom már, hogy milyen a szőke hajad,

De tisztán emlékszem, hogy milyen szép az ajkad.

Én rád nézek, s a te szemed egyre csak bátorít,

Én megijedek, te csak bíztatsz; semmi sem tántorít.

Nem tudom már, hogy hol vagyok; egyáltalán ki vagyok,

Számomra te vagy az irány, nélküled apránként elfogyok.

Szemed ragyogása még mindig körberagyogja gondolataimat,

Bárcsak megszólaltam volna, s most nem fedné kétség napjaimat!

Lesz még nyár, harsogja szívem egy része; reménykedek,

Nem tudom már, hogy emlékszel-e rám, én csak epekedek.

Egy dolgot tudok: szeretnélek megtalálni, s meg is foglak.
(2011.február)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Sziasztok! Üdvözlök mindenkit a blogomon, itt szeretném megosztani a verseimet veletek. Az első versem majd fél éve íródott ebben a témában. Röviden beleszerettem egy lányba első látásra, bár tettekig nem fajult el, s csak plátói maradt, aztán ahogy megláttam újra nemrég, rájöttem, ő nem az a lány akit az álmaimban elképzeltem... talán jobb is így. :)
A vers címe: Álmom

Álmom, hogy mégegyszer a szemedbe nézhessek, s mindazt, amit abban a pillanatban nem mondhattam el, mind kiöntsem.

Álmom, hogy egyszer szemeid tükrei lesznek szerelmemnek; hogy tenyeredben rejteket találhasson kezem.

Álmom, hogy tudhassam a nevedet, melyere rágondolva, megnyugvást találhatok.

Álmom, hogy visszatekerhessem az idő forgatagát, s az évnyi másodperceket kihasználhassam.

Álmom, hogy az legyél, akit megálmodtam: gyönyörű kék szeme; ajkak melyek helyetted beszélnek.

Persze mindez álom. Felébredek. Körülnézek, s rájövök, hogy magamat ámítom.

Álmom, hogy mindaz valóság legyen, amelyet akkor látok, ha becsukom szemeimet.
(2010.december)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Egy névtelen ember versei

HTML